Egy év eredményei képekben

Jó, nem pont egy év - sőt, ha onnan nézzük, hogy mikor kezdődött ez az egész (2024. április 10.), akkor már kis híján kettő -, de majdnem; 2024. november 18-tól 2026. március 17-ig tartott ez az időszak, amíg sikerült a rom falait és a közvetlen környezetét szinte teljesen megtisztítani a 25-30 év alatt elburjánzott növényzettől. Persze rengeteg feladatunk (és ötletünk...) van még, lényegesen több, mint időnk, de az elmúlt 10 alkalommal, amikor egy-egy napot tudtunk csak munkával tölteni itt, és nagyrészt csak mi ketten dolgoztunk a hegyen, mégis hatalmas változást sikerült elérni.

A Balaton felől:

Innen nem is tudtunk igazán kezdeti képet csinálni, mert a növényzet mindenhol olyan sűrű volt, mint az első fotó jobb oldalán. A szinte áthatolhatatlan cserjésből nem látszott volna semmi a romból, így az első felvétel már egy keskeny ösvény kivágása után készült.

Idővel aztán széles, ligetes területet alakítottunk ki a templom előtt. Lebontottuk a kerítést is - legalábbis a dróthálót -, és a helyi kertész barátaink segítségével a rengeteg zöldhulladék is lekerült a hegyről. (A "kis csobánci növényhatározónkból" és más bejegyzéseinkből az is jól látszik, hogy a növényzet nagy részét természetesen meghagyjuk, csak szerettünk volna a műemlékhez méltóbb, tágasabb teret létrehozni a rom körül.)

A "klasszikus" nézet:

Gyulakeszi felől felérve fogadja ez a látvány a látogatót, szinte minden korábbi fénykép - érthető módon - innen mutatja a romot. Ebből a nézőpontból is szembeötlő a változás. A vastag borostyántakarótól teljesen megszabadítottuk a falakat, már csak itt-ott maradtak elszáradt, a kövek közé beszorult ágak.

Belül:

A templom hajójában is hangulatos "kiserdő" fejlődött ki, nekünk még tetszett is, de a rom hosszútávú érdeke egyértelműen az, hogy belül tiszta legyen, úgyhogy - egyelőre egyetlen fa kivételével - kitisztítottuk. 

A déli (délkeleti) oldal:

Innen sem készült "nulladik" fotó, a növényzet ezen az oldalon is sűrűn benőtt minden szabad négyzetmétert, így az elsőt már egy szélesebb sáv kitisztítása után fényképeztük.

Látszik, hogy bár nagyrészt le tudtuk szedni, de a keleti (északkeleti) oromfal belső oldalán még maradt valamennyi az amúgy már élettelen borostyánból.

A szentély a hegy felől:

A fényképek talán nem adják vissza, de a szentély körül, sőt a szentélyben is annyira sűrű volt a bozót, hogy voltak, akik úgy vélték, hogy a szentély ma már nem is létezik. Mi tudtuk, hogy érdemes megkeresni, de nem volt könnyű feladat láthatóvá tenni.

Az északi (északnyugati) oldal:

A "klasszikus" nézetnél már láthattuk, hogy nézett ki a rom az út felől. Nemcsak a borostyántól, a mellette lévő cserjéstől is meg kellett tisztítani a területet.

 Élő borostyán nincs már a falon, de az elszáradt ágmaradványokkal még lesz dolgunk bőven.

Diszel felől:

Diszelről érkezve tűnt a legjelentéktelenebbnek a Rossztemplom épülete, szinte észre sem lehetett venni. Így a legszembetűnőbb változást is talán itt sikerült elérni.

Ebből a perspektívából szinte monumentálisnak hat az épület, egyértelműen ez most a kedvenc nézőpontunk a templomról. Már ezért megérte foglalkozni a rommal, de ez még mindig csak a kezdet!...