A Rossztemplommal ismerkedve természetesen mi is a neten találkoztunk először a hely történetével. Ezek a jellemzően rövid cikkek, blogbejegyzések aztán szükségképpen elvezettek a XX. század helytörténeti kiadványaihoz, majd azok forrásaihoz. És miközben egyre több felől gyűltek az információk, úgy gyarapodtak a kérdések és a bizonytalanságok is.
Persze nyilvánvaló, hogy a viszonylag kevés fennmaradt írásos emlékből szinte lehetetlen pontos képet festeni a Csobánc évszázadairól, és nem is csoda, ha nem sikerül tökéletesen. Különösen úgy, hogy a munkát értelemszerűen még 20-30 éve sem segítették szinte bárhonnan elérhető online adatbázisok. Sőt, valószínű, hogy a múlt század kutatói abból a nem túl sok forrásból sem fértek hozzá mindenhez; erős a gyanúnk, hogy pl. a csupán a 2010-es években bedigitalizált, gyakran külföldi levéltárakban őrzött térképekhez sem...
Ebből is adódhat, hogy a szövegek a legnagyobb gondosság mellett is pontatlanok, ellentmondásosak, de legalábbis félreérthetőek néhol. Az egyértelműséget az sem segíti, hogy adott esetben a Csobánc név alatt érthetünk várat, hegyet és - nem is egy - települést is. És akkor a többi elnevezésről - Csobáncszeg, Csobáncszög, Alsócsobánc stb. - amivel ezt a két falvat vagy (mező)várost olykor még egyszerre is illetik, nem is beszéltünk...
Az alábbiakban megkíséreljük értelmezni az általunk megismert forrásokat, rámutatni a vélt vagy valós következetlenségeikre, és mindebből valamilyen használható következtetésre jutni.
Tekintettel arra, hogy két, egymástól kb. 1 km-re lévő helyszínről, de azonos elnevezésekről lesz szó, a továbbiakban teljesen önkényesen fenti Csobáncként hivatkozunk a Rossztemplom körüli településre, és lenti Csobáncként a Diszel határában lévőre.
(Itt kizárólag a település(ek) elhelyezkedésével, történetével foglalkozunk, egyéb helytörténeti vagy a Rossztemplomra vonatkozó adat helyességét - pl. hogy valóban középkori-e a rom - nem vizsgáljuk, ezekről máshol, többek között ebben és ebben a bejegyzésben írunk.)
I.
A Csobánc eddigi tudásunk szerinti első említése egy 1221-ben írott végrendelet, melyben az Atyusz (Ogiuz) nembeli Sal (Sol, Saul) comes (comes: ispán - a vármegye király által kinevezett első embere) a Csobánc (Chobanch) oldalában lévő szőlőjét az almádi monostornak adományozza.
Egy 1255-ben kelt ítéletlevél - amely a Kesziben élő királyi udvarnokok és a diszeli nemesek perében hozott döntést - említést tesz egy épülő kőházról a hegyen:
"A Csobánc nevű hegy az említett keszii udvarnokokhoz tartozik, kivéve a gyakran megnevezett diszeli nemesek már régen telepített szőlőit és azt a kőépületet, amelyet ugyanazon a hegyen megkezdtek és amelyet a már említett nemesek örökké birtokolnak."
A szakirodalom szerint ez már a vár építésének időszakát, annak kezdetét jelzi. Biztosan az tudható, mégpedig a szomszédos Káptalantóti határjárásának irataiból, hogy a vár 1272-ben már áll.
Ebből a korból még nem találni említést Csobánchoz köthető nevű településről, csak a hegyről és a várról.
II.
Egy 1407-es oklevélben szó esik egy Csobáncszög (vagy Csobáncszeg, az eredeti latin szövegben Chobanchzygy) nevű birtokról. Az irat tartalmát Mályusz Elemér így foglalja össze:
"Okt. 31. Dombró. Borbála királyné János veszprémi püspökhöz. Ne háborgassa Gersei János zalai ispánt Csobáncszög birtokában, amelyet előző tulajdonosa hűtlensége miatt veszített el. Zala vm. II. 332. (Dl. 92.298. Festetics cs. lt.)"
III.
Rómer Flóris (ld. lentebb) említi Bél Mátyást (1684-1749), aki mint "oppidum splendidum", azaz mint pompás város írja le Csobáncot. Az eredeti szöveget még nem találtuk meg, de később többen is hivatkoznak rá (pl. Iványi-Sági 1957-ben vagy Magyarország régészeti topográfiája 1966-ban, lehet, hogy Rómer nyomán). Koppány Tibor szerint 1730-31-ben járt itt Bél, és a tűzvészt is - amely a fenti Csobáncot elpusztította - 1730 körülre datálják (az eredeti iratot még szintén keressük), tehát lehetséges, hogy Bél az utolsó pillanatban látta Csobáncot? Vagy már a lenti Csobáncra gondolt? Mint alább látni fogjuk, az egyes leírásokból nem azonosítható be egyértelműen, hogy a szerző szerint a lenti vagy a fenti Csobáncról lehet-e szó.
IV.
Magyarország régészeti topográfiájára (1966) XVIII. századi forrásokra is hivatkozik. Ezeket még nem találtuk, de ezekben bukkanhat fel Csobánc mellett az Alsócsobánc név is. A forráselemzés szerint a két név egy települést takar (ld. lentebb).
V.
Vályi András: Magyar országnak leírása I. (1796)
"CSOBÁNTZ. Magyar Mező Város Szala Vármegyében, földes Ura Hertzeg Eszterházy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Balaton tava mellett, Füredtöl egy mértföldnyire, határja bő termékenységű, bora is jó terem, mellynek eladásra jó módgyok van, fuharozással is kereshetnek, nevezetes vagyonnyaihoz képest, első Osztálybéli."
Az írásból önmagában nem derül ki, hogy a helységnév milyen helyet takar, azonban ebből az időből szerencsére már van megbízható térkép, így biztosra vehetjük, hogy a lenti Csobáncról, és mint mezővárosról olvasunk.
VI.
1861-ben Rómer Flóris a Balaton-felvidéket járva a Rossztemplomhoz is eljut. A helyszínen ezt jegyzi fel:
"A régi falu a hegyoldalán álló rom templom mellett állt, honnan Diszelyre levonultak, egyedül nehány ház - Csobáncz falucska maradt a hegy allján - Vannak öregek kiknek apáik bucsukor a kalmárok szekereit a régi faluba felvontatták - ma a kocsiút nem járható... Csobáncz város, jelenleg mint oppidum filia ad Keszi , - mintegy 10 házból áll."
Mindezt korábban úgy értelmeztük - és látszólag nem csak mi -, hogy a házak a rom körül voltak. Viszont a korabeli térkép szerint nem nagyon van épület a templomnál (csak a környező szőlőkben egy-egy), így Rómer csak a lenti Csobáncról írhatott így. Vagyis jelentősége van a "hegy allján" és a "hegyoldalán" kifejezéseknek.
Rómer 1876-ban így összegzi ugyanezt:
"A hegy oldalán a régi falu feküdt, a mai napon már romba dült templomával; a lakók a diszélyi lapályba vonultak és igy Csobáncz város* jelenleg mintegy 10 házikóban alig számlál félszáz lakót, kik a gyulakeszi-i plébániához, és Eszterházy herczeg uradalmához tartoznak.... *Bél Mátyásnál oppidum splendidum-képen van felemlitve."
Az előbbiek szerint itt a polihisztor szintén csak a lenti Csobánchoz kötheti Bél leírását, miközben - ahogy fentebb említettük - a későbbiekben lesz olyan forrás, amely a fenti Csobánchoz kapcsolja ugyanezt a megjegyzést. Vagy lehet, hogy már Rómer is félreértette Bél Mátyást, és az ő nyomán majd mások is?
VII.
Holub Józsefet a későbbi kiadványok gyakran emlegetik. A Zala megye története a középkorban című könyvének III. kötete - A községek története - sajnos sosem jelent meg nyomtatásban (a kéziratot, úgy tudjuk, 1933-ban zárta le, de kiegészítéseket még évtizedekig írt hozzá). A kéziratot nem láthattuk még, de a rá hivatkozó leírásokból azt gondoljuk, hogy ismerhetjük a Csobáncra vonatkozó tartalmát.
VIII.
IX.
Még néhány XX. századi leírás:
"Csobánchegy szőlőiben, Gyulakeszi és Csobánc közt van az ún. Rossztemplom, kis egyhajós, félkörű szentélyes, románkori épület, mely a középkorban Csobánc városé (!) volt. Szentélyében néhány év előtt a tulajdonosa pincét építtetett." (1958)
"A tatárjárás után épült vár alatt telepített falu valószínűleg azonos az oklevelek Csobáncszögnek nevezett településével, amely a XV. század elején egy Gál nevű nemesé volt. Tőle hűtlenség miatt a király elvette és a Gersei Pethőknek adományozta. Később a vár uraié, a Gyulafiaké volt." (1963)
"A Csobánc várához felvezető út mellett, a hegytető alatti fennsíkon találjuk a középkori Csobáncszög falu egykori templomának romjait. A "rossztemplom", ahogy azt általában ismerik, egyhajós, félköríves szentélyű kőépület volt, déli oldalán félköríves kis ablakokkal, nyugati homlokzatán pedig kapunyílással... Csobáncszög olyan közel feküdt az őt védő várhoz, hogy a török veszélye ellenére is jelentős hellyé fejlődött a XVII. századra. Fennmaradt pecsétnyomója szerint mezővárosi rangot viselt. Valószínűleg kőfal kerítette, ha nem is úgy, ahogy az említett nagyszabású terv mutatja. A felszabadító háborúk, de különösen a vár pusztulása után azonban elszegényedett és a XVIII. század végén már csak kis falucska. 1861-ben így emlékezett meg róla Rómer Flóris: "A régi falu a hegyoldalán álló rom mellett állt, honnan Diszelyre levonultak, egyedül néhány ház - Csobáncz falucska maradt a hegy alján." (1965)
Az utolsó idézetben 1407 után újra feltűnik a Csobáncszög elnevezés, és kiderül az is, hogy az írók szerint ez azonos a korábban Csobáncként emlegetett hellyel, a fenti Csobánccal. Ez a leírás elég sok hasonlóságot mutat az 1957-es forrással, ami nem meglepő; Sági Károly mindkettőnek társszerzője. Újdonság viszont, hogy a könyv szerint a fenti Csobánc a XVIII. század végén is létezik, még ha csak "kis falucska" is. Ismét megjegyezzük azonban, hogy könnyen lehet, hogy a szerzők nem ismerhették a korabeli térképeket, ami annál is inkább valószínű, mert Magyarország első katonai felméréséből egyértelműen látszik, hogy a fenti Csobánc helyén már az 1780-as években sincs a Rossztemplomon kívül épület.
X.
Egy évvel később aztán Magyarország régészeti topográfiája alaposan összekuszálja a szálakat:
"Rómer szerint a régi Csobánc falu a hegyoldalon álló romtemplom körül települt, ahonnét Diszelbe vonultak később lakosai... Egy 1774-ben felvett tanúvallomás jól alátámasztja Rómer helyi hagyomány nyomán feljegyzett sorait. Az derül ki a vallomásokból, hogy Csobánc vagy Alsócsobánc az 1730-as években leégett és lakói a tűzvész után a mostani Csobáncnak nevezett helyre költöztek. Diszel határában, a hegy lábának völgyében található Csobáncszög kis település eredetét így tisztázottnak tekinthetjük. Csobánc vagy Alsócsobánc 1407-ben Csobáncszög néven tűnik fel az írott forrásokban, az említett újabbkeletű település tehát a régi nevet őrzi. Csobáncszög, Alsócsobánc vagy Csobánc később oppidum, mezőváros rangra emelkedett... A török 1563 és 1565 között nahiet nevezett el Csobáncról, annak ellenére, hogy tudomásunk szerint török kézen soha nem volt. Bél Mátyás még "oppidum splendidum"-ként említi Csobáncot, melynek élete ekkor, az említett tűzvész miatt, vége felé közeledett már... A rom környékén észlelhető XVI—XVII. századi cserépanyag településre utal."
A topográfia szerint tehát a Rossztemplom melletti település Csobánc, más néven Alsócsobánc volt, ahonnan a Diszel melletti, "ma" - legalábbis az 50-es, 60-as években még - szintén Csobáncnak nevezett területre (a lenti Csobáncra) költöztek a lakók, ami viszont Csobáncszögként is ismert. A következő mondatban aztán a templom melletti terület is összefüggésbe kerül a Csobáncszög névvel is, így eddigre ott tartunk, hogy a fenti települést Csobánc, Alsócsobánc és Csobáncszög néven is illethetjük, a lentit pedig Csobáncként és Csobáncszögként is... A topográfia szerint is a vár alatti település, a tűzvészben elpusztult fenti Csobánc a Bél Mátyás által leírt oppidum, azaz mezőváros. Viszont ha ez így van, akkor Rómer értette félre őt (ld. VI.).
XI.
Az alábbi részlet - szerencsére - nem árnyalja tovább a képet:
"CSOBÁNC. Tapolcai járás. Elpusztult falu Csobánc hegyén, a vár északnyugati oldalán. Történetét alig ismerjük. A XV. század elején nemesi birtokként került a Gersei Pethő család kezére. A török hódoltság korát a felette álló vár védelmében élte át és csak a XVIII. század elején néptelenedett el, lakói Diszelbe költöztek. A falu helyén ma is áll a „Rossztemplom"-nak nevezett középkori templomrom, amelyről azonban középkori adatot nem ismerünk." (1972)
XII.
A rendkívül alapos kutatómunkával készült Veszprém megye helytörténeti lexikona II. (1988) című kötet nagyon sok adatot és érdekességet gyűjt össze Csobánccal kapcsolatban, ezek közül a település(ek) fejlődése szempontjából lényeges részeket gyűjtjük össze - és ez sem kevés.
"A Város (suburbium, Csobáncváralja) A várhoz tartozó Váralja település sem középkori forrásainkban, sem dikajegyzékeinkben nem fordul elő. A vár alatti város csak 1641, ill. 1669-ben merül fel. Birtokosváltozással kapcsolatban 1669-ben Esterházy Pál veszi meg az uradalmat, és ettől kezdve minden összeírásban benne van Váralja város. Kellett tehát lenni előzményének, és ezt meg is találjuk a középkori Csobáncszeg településben... Hogy eredetileg — sőt, egészen a XVIII. sz. elejéig — a várhoz tartozott, az a körülmény is bizonyítja, hogy Csobáncszeg sem ezen, sem más néven 1669-ben nem fordul elő... Kétségtelen, hogy a vár területének része volt, azaz a Csobánc vár elnevezés magában foglalja Váralját is... Az első feltűnésekor mezőváros (oppidum) bizonyítéka annak, hogy az őrség lakott benne, melynek a hadviselésen kívül más kötelezettsége nem volt. Jellemző a város 1673-ban szereplő Csobánc aliter Tetőváros elnevezése, ahol ebben az évben úriszéket tartottak. Az oppidum tehát tetőn épült város volt, éppen úgy mint maga a vár... Teljesen világosan szól Váralja város fekvését illetően az uradalom 1744. évi összeírása. Az oppidum a régi időkben a hegytető alatt állott, sok lakosa volt és prezidium formában volt megerősítve „oppidum. . . in forma presidii circumdatum” [szerk.: város... helyőrség formájában körülvéve]. Népe azonban már elszéledt és az uradalom más helységeiben lakik. A város tehát a vár falain belül feküdt. Bizonyos, hogy a középkori kis telepecske, Csobáncszeg fejlődött várossá a XVI. sz.-ban, és kissé a vár alatt, a hegyoldalba települt... Templomát 1763-ban jegyzik fel, amely a városon kívül áll. Távolsága miatt — ekkor már — ritkán tartanak benne istentiszteletet, különben is közel áll a teljes romosodáshoz. Romjai „Rossz templom” néven ma is láthatók a hegyoldalban. A romok környékén talált archeológiái leletek alapján a románkori templom körül települt legkésőbben a XIII. sz.-ban Csobáncszeg, és ez fejlődött Csobánc vagy Csobáncváralja néven várossá... A XVIII. sz.-i összeírások Csobáncot következetesen Capitale oppidumnak [szerk.: főváros] nevezik. Most már szabados népesség él benne, amelynek semmi jobbágyi kötelezettsége nincs, csak fegyvert fogni köteles a földesúr mellett, valamint posta- és futárszolgálattal tartozik... Bár már sokan elhagyták a várost 1744-ben, népességének túlnyomó része most a szomszédos Diszel és a hozzá tartozó Győrhegye helységekbe költözött. A három hely külön nevei ugyan megvannak egészen a század végéig, de egyetlen határt képeznek és egy bíró hatáskörébe tartoznak. Leginkább együtt is írják össze őket, hol Csobánc, hol Diszel néven. 1773-ban pl. a Lexikon Locorumban csak Csobánc szerepel, Diszel említve sincs, 1851- ben Fényesnél Csobánc falu, mindössze 80 lakossal, Diszel viszont 1040 lelket számlál... Az 1907. évi Helységnévtárban már Csobánc-szőlőhegy szerepel 21 lakossal, mint Gyulakeszi külterületi lakotthelye. 1962-ben megvan továbbra is Csobánc-hegy Gyulakeszi határában 80 lakossal, azonban Diszel külterületi lakotthelyeként is 40 lakossal szerepel Csobánc. Ez a középkori Csobáncszeg, ill. Csobánc város emléke. Az 1973-as Helységnévtárban 108 lakosú külterületnek van feltüntetve Csobánc... Csobánc városban van az uradalom igazgatási központja egészen a XVIII. sz.-ig, csak a vár és város elpusztítása után a XVIII. sz. elején került Gyulakeszibe."
A kötet valóban nagyon alapos és részletes leírást ad a Csobánc történetéről, talán nincs is olyan levéltári adat, amelyet ne kutattak volna fel. A szöveget a korábbiak fényében mégis nehezen tudjuk értelmezni. Ami egyértelmű, hogy újabb, máshol nem látott helységnév bukkan fel: Csobáncváralja, mint suburbium (kb. várfalon kívüli település), és hogy ezt a települést azonosnak tekintik a Csobánc és Csobáncszeg néven illetett hellyel. Ez a helység - nevezzük bárhogy is - aztán a szöveg szerint egyszerre van a várfalon belül, a vár alatt a hegyoldalban, a Rossztemplom körül és attól távolabb... Ez lehet persze azért is, mert mint fentebb már láthattuk, valóban két helyet (vagy most már lehet, hogy még többet?) neveztek így.
A lexikon Diszelről szóló része is tartalmaz érdekességeket:
"Lakott az egész XVII. sz.-ban, csak a századvégi harcokban néptelenedik el. 1697-ben prédium, de 1699-ben ismét 12 jobbágy lakja. Népessége Csobánc várában talált a török ellen védelmet. Még 1722-ben is a 14 Esterházy jobbágyból 8 jobbágy Csobáncváralja suburbiumban lakik, onnan műveli diszeli telkeit. A főútvonal melletti Diszel azonban egyre nagyobb vonzást gyakorol az 1720-as évek után Csobánc lakóira. 1746-ban Diszel és Csobánc közös kocsmát tart. Egy 1763-i összeírásban olvassuk: Csobánc mezőváros lakói „hasznosságból”, „a nagyobb haszon kedvéért” áttelepültek Diszel és Győrhegy prédiumokba. A három hely most már — bár önálló neveken — egy territóriumot képezett és egy bíró alatt állott. A három hely később teljesen egybeolvadt és együtt is írták őket össze. Csobánc Diszelnek külterületi lakott helye lett, Győrhegye név pedig eltűnt. Diszel—Csobánc vízben szegény, kövecses és terméketlen határánál — sokkal jobb határral rendelkezett. Amint elmúltak a háborús idők, Csobánc elvesztette hadi jelentőségét. Diszel most már kétségkívül sokkal alkalmasabb volt települési helynek. A diszeli három község emléke él 1801-ben is, viszont 1890-ben Gönczy-féle térképen már egyedül Diszel van jelölve... A XVIII. sz.-tól Gyulakeszi filiája. Anyakönyvei 1751-től Gyulakeszin vannak."
Mindkét részletből úgy tűnik, hogy Csobáncváralja és Csobánc alatt végig a fenti Csobánc környékét kellene értenünk, mintha a lenti nem is létezett volna. Igaz, szól diszeli külterületről és prédiumokba (prédium: saját kezelésű földesúri birtok, majorság) történő áttelepülésről - bár csobánci majorságról, amely több térképen is látható, pont nem ír -, Diszel külterületéről (rögtön a középkori Csobáncszeghez kapcsolva), de még az utolsó említés is a hadi jelentőség elvesztéséről szól; effajta jelentősége viszont a lenti Csobáncnak aligha lehetett, legalábbis nem olvastunk róla máshol... Akárhogy is, a környék történetéről rengeteg részletet megtudhatunk a lexikonból, még ha ezek alapján sem tudjuk egészen pontosan lokalizálni továbbra sem az eseményeket.
XIII.
Végül jöjjön a Rómer feljegyzéseit magyarázó 1999-es forráskiadvány, ami főleg Magyarország régészeti topográfiájára (1966) támaszkodva ilyeneket ír:
"A település valóban az ún. "Rossz templom" környékén volt, itt ma is találhatunk 16-17. századi cserepeket. A helyi hagyományt feljegyző Rómert az írásos adatok is alátámasztják: Alsócsobánc az 1730-as években leégett, lakói ekkor költöztek Diszel határába, a Csobáncszögbe."
"A Puszta templom vagy "Rossz templom" román kori, félköríves szentélyű, kis templom a szőlők között. A középkori Csobánc falu temploma volt."
"Csobánc, Alsócsobánc, a település Csobáncszög néven 1407-ben tűnik fel a forrásokban. A helyét az ún. "Rossz templom" környékére lokalizálhatjuk. Oppidum, vagyis mezővárosi rangra emelkedett, jelentőségét az is bizonyítja, hogy a törökök 1563-1565 között nahiet [szerk.: nahie, náhije - az Oszmán Birodalom kisebb, kb. a magyar járásoknak megfelelő közigazgatási egysége] neveztek el róla. Az 1730-as években a falu leégett, lakói ekkor költöztek a ma Csobáncnak nevezett helyre. Rómer ismét oppidumként említi, ami azt jelzi, hogy a településnek sikerült visszaszerezni régi pozícióját."
Ezekben az idézetekben főként a már ismert fordulatok olvashatók, de van egy-két érdekesség is, ami újra rávilágít arra is, valóban milyen könnyen félreérthetőek ezek az egyébként nagyszerű kutatók által írt munkák. Egyrészt a szöveg szinte szó szerint veszi át a topográfia szóhasználatát ("ma Csobáncnak nevezett"), miközben - tudomásunk szerint - 1999-ben már nem nevezik Csobáncnak a lenti Csobánc területét (legalábbis semmilyen utalást nem találtunk erre). Másrészt - "hála" a Csobánc név körüli bizonytalanságoknak - itt a forrásmunkával ellentétben Csobánc településnek tulajdonítják, hogy névadója lenne egy nahienek, holott életszerűbbnek tűnik, hogy magáról a várhegyről neveztek el egyet. Harmadrészt, és a szempontunkból ez a legérdekesebb: úgy fogalmaz, hogy Csobáncot "Rómer ismét oppidumként említi", vagyis - értelmezésünk szerint - a forráselemzés a fenti Csobáncról beszél mint megújult mezővárosról, miközben tudjuk már, Rómer nem találhatott a Rossztemplomnál ilyet.
_________________
Végezetül, ahogy az elején ígértük, következzen néhány, remélhetőleg vállalható megállapítás:
Ami biztosnak tűnik:
- a középkorban a Rossztemplom körül volt egy település, a fenti Csobánc, amely 1730 körül leégett, és a lakói ezután a lenti Csobáncra (illetve a környékére) költöztek
- a ránk maradt pecsétnyomó a fenti Csobáncé
- a fenti Csobánc legkésőbb a XVIII. század végétől teljesen néptelen, ekkortól már csak a lenti Csobánc létezik (a térképeken következetesen Csobánc(z)nak nevezik), vagyis
- Rómer Flóris a Rossztemplom mellett nem találhatott házakat, így biztosan a lenti Csobáncot írta le mint a Gyulakeszihez tartozó mezővárost, vagyis
- téves az az értelmezés, miszerint a fenti Csobánc visszaszerezte volna mezővárosi rangját a XIX. században (hiszen ekkor már nem is lakták)
Amiben nem lehetünk biztosak:
- hogy csak a fenti Csobánc létezett-e a középkorban, vagy már éltek a lenti területen is
- hogy a XV. századi oklevelekben szereplő Csobáncszeg a fenti Csobáncra utal-e
- hogy a XVIII. század vége előtti feljegyzésekben leírtak pontosan mely részeit érinthették a Csobánc-hegynek
- hogy Bél Mátyás "ragyogó városa" melyik település, ill. hogy ki hivatkozik rá helyesen
_________________
A Csobánc tanösvény Rossztemplom melletti tábláján további, általunk egyelőre nem ismert forrásból származó érdekességek is olvashatóak Hangodi László, a környék története talán legavatottabb ismerőjének tollából. Az egész szöveggel érdemes megismerkedni, de itt csak egyetlen mondatot emelnénk ki:
"Amikor 1861. augusztus 11-én itt járt Rómer Flóris, akkor már csak összesen tíz lakott házat talált."
források - az első említés sorrendjében:
Veress D. Csaba: A Kál-völgy története I. (A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17., Veszprém, 1984, 603-618. o.)
Entz Géza-Gerő László: A Balaton környék műemlékei (Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1958)
Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár II. (1400–1410) Második rész (1407–1410) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 4. Budapest, 1958, 91. o.)
Vályi András: Magyar országnak leírása I. (Buda, 1796)
Rómer Flóris jegyzőkönyvei Somogy, Veszprém és Zala megye (1861) címmel (Forráskiadványok, Országos Műemlékvédelmi Hivatal, Budapest 1999)
forrás: Dr. Iványi Béla-Dr. Sági Károly: Csobánc (A Veszprém Megyei Tanács Idegenforgalmi Hivatalának kiadványa, 1957)
Koppány Tibor: A Balaton-Felvidék románkori templomai (A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1., Veszprém, 1963, 81-114. o.)
Koppány Tibor-Sági Károly: Csobánc (Pannonia Kiadó, 1965)
Bakay Kornél-Klaicz Nándor-Sági Károly: Magyarország régészeti topográfiája I. - Veszprém megye régészeti topográfiája - A Keszthelyi és Tapolcai járás (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1966)
Koppány Tibor: Középkori templomok és egyházas helyek Veszprém megyében II. (A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11., Veszprém, 1972)
Kovacsics József-Ila Bálint: Veszprém megye helytörténeti lexikona II. (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1988)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Köszönjük a hozzászólást!