2025 nyarán a június 10-i alkalmat nem számítva - dolgozni legalábbis - nem jutunk fel a birtokra, mégsem telik teljesen eseménytelenül az idő. Egy helyi kertész, aki nem először segít nekünk, vállalja, hogy az addig összegyűlt zöldhulladékot leviszi a hegyről. Három napig tart a munka, amíg július közepén a bozótosból kihordják, felvágják, teherautóra rakják, tömörítik és elszállítják azt a sok-sok köbméternyi gallyat, ami addig termelődött (a korábbi állapotokról itt vannak képek).
Nem mellesleg még ebben a hónapban befizetünk egy nagyobb összeget az E.ON-nak, hogy valamikor 2028 közepéig (!) megtörténjen a hálózat fejlesztése, és kb. 350 m-ről földkábelen a telek határáig vezessék az áramot.
Aztán októberben végre felvihetjük a szerszámokat is, és folytathatjuk a munkát! Tovább tisztul a templom környezete, a lenti részen is újabb területet tisztítunk meg.
A szentélyről szinte teljesen lebontjuk a növényzetet, apró foltok maradnak csak, és sikerül az oromfalon még megmaradt sűrű borostyántakaró tápanyagellátását megszüntetni. (A falról még nem tudjuk pontosan, hogy fogjuk leszedni a szövedéket, mert egyrészt kívülről nagyon magas, másrészt belülről a présház rogyadozó teteje gátolja a hozzáférést...)
Október 14., reggel:
Aznap kora délután:
Az alsó részt gyönyörű állapotban találjuk, úgyhogy új területet keresünk.
A bozótos mélyén egy másik keskenylevelű ezüstfa bújik meg; úgy döntünk ezt szabadítjuk ki.
Még gyorsan kitisztítjuk újra a "belső udvart", megörülünk egy-két vasnak, és sajnos máris indulnunk kell, de jövünk vissza, amint tudunk!



















Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Köszönjük a hozzászólást!