Év végi hajtás

Az év utolsó csobánci munkanapjára indulunk november 11-én, kora reggel. Egész nap erős köd van (csakúgy, mint majdnem pontosan egy éve, amikor először jöttünk fel szerszámokkal a hegyre - jó látni a hatalmas változást), de ezzel együtt nagyon kellemes az időjárás, így semmi akadálya nincs, hogy sötétedésig dolgozzunk. Ki is használjuk az időt; a romról végre szinte teljesen sikerül eltüntetni a borostyánt (csak egy "sapka" marad a keleti oromfal tetején, ahová nem ér fel a létránk), és a délnyugati lejtő is szépen tisztul, egyre szélesebb átjárást biztosítva a két telekrész között. Igazából a kerítés teljes elbontásán túl egyelőre ezen a területen nem is tervezünk további ritkítást.

Természetesen még rengeteg a tennivaló - sőt, tudjuk, hogy a tennivaló itt soha nem fogy el -, de elégedetten (és holtfáradtan) távozunk, hazafelé máris újabb terveket szövögetve. Lassan ugyanis végre eljön az ideje, hogy érdemben foglalkozzunk a Rossztemplommal. Hiszen az eddig elvégzett munka, legyen számunkra bármilyen élvezetes és látványos is, "csak" az előkészítése a tényleges cselekvésnek. Még mindig homályos és képlékeny elképzeléseink szerint valami még izgalmasabbnak és még látványosabbnak...