Most is előre tervezett időpontban jövünk fel a hegyre. Tudjuk, hogy durva lesz a nap, 35-36 fok, de nem akarjuk elhalasztani az alkalmat; a nyár végülis ilyen, és szeretnénk mielőbb eljutni odáig, hogy elkezdhessük a földmunkát.
A dolgok a várakozásainknak megfelelően alakulnak. Már tízkor fullasztó a hőség, egyre kábultabban és egyre lassabban mozgunk a melegben, a kezdődő fejfájások és enyhe szédülések minduntalan és azonnal figyelmeztetnek a hidratálás fontosságára. Délután kettőre elfogy minden folyadékunk, és kellően kikészülünk a felhőtlen ég alatt ahhoz, hogy befejezzük a munkát, és néhány gyors fénykép után be is üljünk a tűzforró kocsiba. Monostorapátiban egy közkútnál még nagyjából lemossuk az izzadságtól és kosztól mindenhol viszkető tagjainkat; jólesik nagyon, de így is hosszú az út hazáig.
Legutóbb azt jósoltuk, hogy legfeljebb egynapnyi munka van hátra a tereprendezésig. Ez nem jön be, mert még mindig marad pár órányi feladat (plusz a zöldhulladék lehordása), de nem vagyunk csalódottak, a körülmények ellenére sokat haladunk, és egyre közelebb a cél.
A hónap elején arra jutunk, hogy a tervezett földmunkát részben érdemes kiterjeszteni a templom előtti, a Balaton felőli területre is, legfőképpen az esővíz megfelelő elvezetése miatt, hogy az a romtól mindenképp elfelé folyjon majd. Ezért most erre a részre koncentrálunk (a déli oldalon egyébként is majdnem teljesen készen vagyunk már - leszámítva, hogy a természet itt is folyamatosan termeli újra a feladatokat...).
Reggel ez a látvány fogad.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Köszönjük a hozzászólást!