Ilyen emberemlékezet óta nem volt!

Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy ilyen tényleg nagyon régen nem volt, ráadásul az, hogy most meg van, az csakis miattunk van. Nagy csodát nem csináltunk persze, és mi is csak most jöttünk rá, hogy azzal, hogy egyre nagyobb teret nyitunk körülötte, a Rossztemplom olyan arcait mutathatja meg, ahogyan, ahonnan évtizedek, de lehet, hogy százévek óta nem láthatta senki. Előbb a szőlőművelés hosszú időszaka, utóbb a magára hagyott természet burjánzása következtében volt lehetetlen az alábbiakhoz, vagy a nemrégiben mutatottakhoz hasonló fotókat készíteni - attól most tekintsünk el, hogy mióta lehetséges egyáltalán fényképezni...

A nap végére tárul fel ez a korábban nem látott nézőpont.

Június 1-jén jövünk fel újra. Valamiért most a szokásosnál is jobban várjuk ezt a napot. Talán mert titkon reméljük, hogy máris eljutunk oda a bozótirtásban, hogy elkezdhessük a tereprendezést, de lehet, hogy tudat alatt a fenti gondolat is dolgozik a fejünkben.

Ehhez képest már útközben elkezd szitálni az eső, és délelőtt el sem áll. Ebéd után még a nap is kisüt, csak hogy aztán az újabb csepergés heves zivatarban csúcsosodjon ki (milyen szerencse, hogy legutóbb elbontottuk a tetőt). Egy idő után néhány várból lemenekülővel együtt behúzódunk a romba, kicsit izgulva a présház teljesen elkorhadt deszkaplafonjáért, hogy ezt a pár percet még legalább bírja ki; kibírja.

Elvileg bírja az esőt, de a kölcsöngéppel nem kockáztatunk; el is tesszük amikor igazán elered.

A hirtelen elcsendesülő vihar amúgy majdnem jókor, csak egy picivel jön korábban, mint ameddig amúgy is maradni terveztünk, szóval a napot az eső ellenére tulajdonképpen végigdolgozzuk. A végén legfeljebb egynapnyira vagyunk a tereprendezéstől, és hát ha valamiről elmondható lesz, hogy ilyen már rég nem volt a Rossztemplom körül, akkor az a tereprendezés utáni látvány! (Sőt, ilyen tán sose volt, mert amikor hasonló lehetett a terep ahhoz, amilyen majd megint lesz, akkor még a templom és a környezete is egész biztosan másként festett - de most tekintsünk el ettől is.)

A templom előtti barackfa mellől reggel és délután; innen nem túl látványos, de jó pár méterrel hátrébb húzódott a növénysáv a meghagyott mogyoróbokrok körül:

A szentély mellől reggel és a munka végén:

Délután a hegy felől; innen se látszott sok minden eddig a romból:

.

A rövid videó végén kezdett újra esni, majd szakadni az eső, még dolgozunk, de a kamerát eltesszük.

Rommá ázva és elégedetten távozunk.