A személy- és helységnevekkel jellemzően latin szövegekben találkozhatunk, találkozhattak a kutatók először. Eleve már az iratokban is vannak eltérések, de ezek magyarosítása az egyes forráselemzésekben, helytörténeti művekben szintén gyakran különbözik egymástól (itt főleg XX. századi kiadványokra gondolunk). De a későbbi, már magyar nyelvű iratokban vagy egyéb leírásokban pusztán az idők múlásával is változhat a nevek írásmódja; pl. a Csobáncot a XIX. század közepén még cz-vel írták, még korábban megint máshogy:
Chobanch - Csobántz - Csobáncz - Csobánc
A származási nevet, mint gersei, beregszói, rátóti előfordul, hogy kiírják, és az is, hogy nem, de ha igen, hol kis, hol nagy kezdőbetűvel szerepel, és eltérések lehetnek a leírásban is, például:
beregszói - berekszói
rátóti - Rátoldi
A családnevek szintén változatos képet mutatnak:
Hagymás - Hagymássy - Hagymási
Gyulafi - Gyulaffy - Gyulaffi
Eszterházy - Esterházy
A helységnevekkel ugyanez a helyzet; ezért találkozhatunk szinte egyforma gyakorisággal például a Csobáncszeg és a Csobáncszög szavakkal (a név "ősforrása" a Chobanchzygy betűsor 1407-ből).
Így aztán a bejegyzéseinkben mi sem feltétlenül törekszünk következetes írásmódra - hiszen úgy tűnik, nincs egységesen elfogadott, "helyes" változata a neveknek -, inkább a szövegekben váltogatva, magunk is megmutatjuk ezeket a különbözőségeket.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Köszönjük a hozzászólást!