Az elképzelésünknek megfelelően október elején, egész pontosan 5-én végre újra a hegyen vagyunk. Ráadásul ezúttal - most először - két napra jövünk. A terv változatlan; a templom déli oldaláról szeretnénk az évszázados talajerózió okozta feltöltődést visszahordani a hegyoldalra.
Ehhez egy 10 tonnás munkagépet és vérprofi kezelőjét, Laci bát hívjuk segítségül (ámulattal figyeljük - már amikor nem apró cserepeket szedegetünk, vagy nem lapátolunk, csákányozunk mi magunk is -, hogy mennyire pontosan, gyorsan és alázatosan, gyakorlatilag megállás nélkül dolgozza végig a napot; köszönet érte!). Rajta és a társán kívül két helyi régész, két önkéntes fémkereső és a kertészünk van jelen, akinek köszönhetően szintezni is tudunk, hogy megfelelő lejtésviszonyokat alakíthassunk ki a rom körül, a jó vízelvezetés érdekében.
A régészek jelenléte kötelező is, az ő feladatuk felügyelni a munkálatokat, hogy a történeti értékek ne sérüljenek. Ha pedig bármilyen lelet előkerül, ami értékes lehet, azt begyűjtik, elszállítják és dokumentálják. (Hatalmas kincseket nem találunk egyébként, de rengeteg többszáz éves cseréptöredéket és kisebb fémdarabokat igen, újabb bizonyítékául annak, hogy a Rossztemplom körül valaha településnek kellett lennie.) Nekik is hálásak vagyunk az egész napos kitartásért, és mert bepillantást engedtek a szakmájuk rejtelmeibe. Vannak még közös kutatási ötleteink; valószínűleg nem utoljára látjuk őket itt, a rom körül.
Ha hatalmas kincsekre nem is bukkanunk, de a korábbi külső terepszintet megtaláljuk! Szerencsére már a lábazati szint alatt, de sokkal magasabban, mint amilyen mélyre (kb. a belső padlószintig) leásni terveztünk. Szerencsére, mert így is nagyon sok földet kell átmozgatni, és a duplája - amit még ki kellene szedni az elképzelt mélységig - biztosan nem is férne el a megtisztított területeken (mi is számoltunk a kitermelt föld "hízásával", de azt nem gondoltuk, hogy kb. a másfélszeresére lazul fel...).
A munkát kétnaposra tervezzük, de a munkagépre másnap már máshol van szükség, így egy nap áll csak rendelkezésre, hogy elkészüljünk, ami Laci bának hála, sikerül is! Apró simítások maradnak azért hátra, de arra amúgy is alkalmasabb egy kisebb jószág, így ezt a következő alkalomra, november elejére hagyjuk.
Másnap már csak egy kisebb földkupacot takarítunk el a szentély melletti támpillér elől, de kézi erővel ez is többórányi munka. Elég is a kimerítő előző nap és az esti sörözés után, bőven.
Kora délután azzal a jóleső érzéssel pakolhatunk össze, hogy megint sikerült megmutatni, - szó szerint - előásni valamit a Rossztemplomból és a múltjából.
Az október 5-i hosszú nap és a végeredmény három percben:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Köszönjük a hozzászólást!