Annak ellenére, hogy június óta nem jártunk erre, időközben is történik egy s más. Fordított nagyszerűségi sorrendben:
Először is, augusztus közepén remek hírt kapunk; bár egyáltalán nem számítunk rá, hogy az NKA egyáltalán elbírálja a pályázatunkat, nemcsak hogy elbírálják, de még támogatásra is érdemesnek találják! Így aztán az eltervezett munkákat egész biztosan meg is csináljuk az elkövetkező egy évben, hiszen ez most már nem csak lehetőségünk, de kötelességünk is.
Másodsorban kedvenc kertészeink az előző néhány alkalommal összegyűjtött zöldhulladékot kérésünkre szinte azonnal ledarálják és lehordják a hegyről, így mire szeptember 14-én újra itt vagyunk, ismét tiszta terep fogad.
Harmadrészt a nevezett napon szembesülünk azzal, hogy valaki nem tudva legyőzni gyermeki kíváncsiságát, kénytelen levágni (leverni?) a lakatot a kapuról, így azt tárva-nyitva találjuk. Semmi kár nem keletkezett a romban, még csak bele sem kakáltak, mégsem esik jól...
Sokáig persze nem sopánkodunk, a cél ugyanis az - a hosszú távú terveinkről való álmodozáson túl -, hogy még némi bozótírtás után legközelebb már tényleg elkezdhessük a tereprendezést.
Reggel tehát erre érkezünk:
Aztán, utolsó fázisként a szentély melletti területet tisztítjuk ki. Előtte-utána képek:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Köszönjük a hozzászólást!