Csobánc tanösvény - a vári tábla

A Rossztemplom elé kihelyezett táblán kívül a várban is található egy a Csobánc tanösvény mentén, az alábbi szöveggel: 

A várromokkal koronázott hegytető már ősidők óta szerepet játszott a nyugati Balaton-felvidék történetében. Az itt elsőként megtelepedett őskori civilizáció népe a késő rézkori Báden-péceli kultúra egy csoportja volt, akiket idővel a középső bronzkor dunántúli mészbetétes kerámia kultúrájának, majd a késő bronzkor urnamezős kultúrájának népei követtek. Utóbbiak már magaslesi erődítményeket emelő népesség volt.

A csobánci vár első építési periódusa a 13. században készült. Egy 1255-ből származó oklevél tudósítása szerint már folyamatban voltak a várépítési munkálatok. 1272-ben pedig már, mint elkészült erősségről értesülünk egy újabb okleveles említés jóvoltából. Építtetői és évszázadokon keresztüli tulajdonosai a dél-itáliai eredetű Rátót nembeli Gyulaffyak voltak. A várhoz egy kiterjedt váruradalom is tartozott a Zánkától Raposkáig terjedő területen belül. Az első név szerint ismert várúr Demeter lovag, az első ismert várnagy pedig Csaba volt 1300-ban. A 15. század a vár és a várúri család fénykora. A családtagok és a rokonság vármegyei és országos tisztségeket viseltek. A várépítés során Csobánc belső- és külsővárra tagolódott. A külsővár védőfalai a fennsík peremén körbefutva azt teljesen körbeölelték így vált időlegesen a közeli és távolabbi környék legnagyobb alapterületű várává.

A vártörténet első századaiban az erősség elsősorban a várúri család otthona, birtokirányítási, adminisztrációs, gazdálkodási központ, a háborús cselekmények jó ideig elkerülték. Az 1540-es évek második felétől kibontakozó török-magyar végvári harcok idején azonban ez a helyzet gyökeresen megváltozott. A hódító oszmán törökök e térségben a Balaton déli partjáig előretörve elfoglalták az ottani területeket, így Csobánc a környező kisebb várakkal (Tapolca, Hegyesd, Nagyvázsony, Tihany) együtt a kialakult új határokat őrző végvárrá lettek. Katonai alárendeltségi szempontból a várőrség a győri székhelyű Duna-Balatonközi Főkapitányságnak tartozott engedelmességgel. Csobánc nagyhírű kapitánya ekkoriban Gyulaffy László, akit félelmetes ellenfélként tiszteltek a törökök és csak "Magyar Achillesz" néven emlegették. Csaták, várostromok, bajviadalok rettenthetetlen hőse, később Csobánc mellett Tihany kapitánya majd Veszprém főkapitánya lett. Pályafutásának 1568 utáni szakasza az Erdélyi fejedelemségben folytatódott.

Csobánc több török ostromot is megért, de az ellenség soha nem tudta elfoglalni. 1569-ben itt járt Giulio Turco itáliai hadmérnök, aki elkészítette a vár távlati képét és alaprajzát, amelyen a külsővár ledőlt falait már csak romként jelenítette meg. Az átlagosan 25-30 főnyi csobánci várőrség létszáma a tizenöt éves háború idején, 1594-ben volt a legmagasabb, amikor összesen 95 katona alkotta várbéli hadinépet, Gyulaffy György várúr kapitányi joghatósága alatt.

1651-ben ismét egy hadmérnök, Octavian Leuckharden járt a várban, aki szintén felmérte az erősséget, alaprajzot és látképet készített, egyúttal egy új ágyútorony felépítését javasolta, amely azonban nem készült el.

1669-ben a várat és a váruradalmat megvásárolta az Esterházy család hercegi ága. Az 1670-es évek elejétől Vörös Pál a vár kapitánya, akinek skót pallosát ma a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzik. 1696-ban a vár tisztikarában szolgált gyalogos vajda rendfokozatban Béri Balogh Ádám, a Rákóczi-szabadságharc későbbi híres brigadérosa. A szabadságharc kezdetétől 1705 őszéig császári őrség állomásozott a várban, majd a Bottyán János kuruc tábornok vezette seregek közeledtének hírére az erősséget kiürítették. A kurucok katonaságot helyezte a falak közé, és utánpótlási központtá alakították, illetve elfogott császári katonákat őriztek itt. 1707. február 25-én Rabutin Jean Louis császári tábornok sokszoros túlerőben lévő ostromhadával szemben a Szász Márton kuruc hadnagy és Dóczy Péter tiszttartó vezette 30 fős őrség a fegyvert fogott környékbeli menekültekkel együtt győzelmet aratott, amelyet már néhány hét múltán "csobánci diadal" néven emlegettek a korabeli feljegyzésekben. A császári ostromcsapat több mint 300 főt vesztett. Kuruc őrség 1709-ig állomásozott itt. Ekkor a közelítő császári ellentámadás hírei nyomán kivonultak a várból, előtte azonban a várkápolna kivételével az egész erősséget úgy megrongálták, hogy az további használatra alkalmatlanná vált. Ettől kezdődően folyamatosan omlottak és pusztultak a falmaradványai.

A vár legelső tudományos kutatója Rómer Flóris bencés rendi tanár, régész, művészettörténész volt 1861 nyarán. Részleges régészeti feltárásokra és és állagmegóvási munkálatokra 1953-ban és 2007-2011 között került sor.

Hangodi László történész-főmuzeológus (Tapolca)

Érdemes kiemelni, hogy a korábbi források egyöntetűen a császári erőknek tulajdonítják a vár felrobbantását, több más Balaton-felvidéki várral együtt. A Csobánc tetején félredobott, de a falak között még megtalálható - bizonyára a 2000-es évek elején kihelyezett - táblán is ez olvasható: "...A kuruc hadiszerencse multával a vár ismét császári kézre került s rövidesen bekövetkezett robbantásokkal történő lerombolása."

Egyébként ezt a szöveget is Hangodi László írhatta, legalábbis a történész által jegyzett, a Csobánc Váráért Alapítvány honlapján lévő történeti leírásban ugyanez a mondat - is - szerepel. Úgy tűnik, korabeli források alapján azóta igazolódhatott be, hogy tévhit az az elgondolás, miszerint a várat a labancok pusztították volna el.