A nagy borostyántalanítás

Ahogy a "növényhatározónkban" a Wikipédia nyomán írjuk is, a borostyán valóban mutatós lehet pl. romok falain is, ám gondozás híján amellett, hogy a rom maga végül teljesen láthatatlanná válhat, az egyre vastagabb szárak szétfeszíthetik, tönkretehetik az öreg falakat. Ezért már a legelső pillanattól elkezdtük megszabadítani a templomot a rátelepedő, egyre sűrűbb borostyántakarótól.

A sziszifuszi munkát kora tavasztól folytattuk, de a májusi kertészkedés után is bőven maradt tennivaló. Ráadásul amit év végén megcsináltunk a déli oldalon, annak már alig van nyoma, úgyhogy az északi oldalon már nem csak a falat, de a tövében a talajt is borostyántalanítjuk.

Május 20. reggel:

Május 20. délután:

Június 10. reggel, és két órával később, miközben másfél zsáknyi szemetet is kipiszkáltunk az aljnövényzetből:

Mindeközben a nyugati oromfalnál:

A belső oldal is tisztulni kezd:

A nap végére (június 10.) egész sokat haladunk:

Már csak a szentélynél és a déli oldal egy rövid szakaszán maradtak meg a borostyán gyökerei, a többi felületen kívül-belül sikerült legalább a falak alsó részét, és mellettük egy keskeny sávot megtisztítani a növényzettől. Így, ha egyszer a végére jutunk a folyamatnak, már könnyebb lesz tisztán is tartani a romot.