Természetesen nem kell keresni sem a Balatont, sem a szentélyt, de az igaz, hogy a templom körüli sűrű bozótost járva egyiket sem nagyon lehetett látni korábban. Olyannyira, hogy olyan internetes forrást is találtunk, amely szerint a szentélynek ma már nyoma sincs... (ld. Balatoni romok, de ez nem kritika, sőt, a kezdeteknél, amikor még ismerkedtünk csak a rommal, az egyik első, igen hasznos forrásunk volt). Szerencsére ez nincs így, viszont a nagy része valóban leomlott mára, és a növényzet teljesen benőtte, eltakarta.
Mindenesetre a tavaszt a templom - főleg a szentély - környékének és a templom előtti, a Balatonra néző területnek a tisztításával kezdjük, de csak miután megnéztük a birtokot a várból is.
Lassan "kicsomagoljuk" a szentélyt.
Ritkul az előtte lévő bozótos is.
Március 12. és április 14. között háromszor is felmegyünk a hegyre, az utóbbi két alkalommal négyen, és még ágdarálót is bérlünk, hogy a rengeteg kitermelt ág is fogyjon, de sajnos egyikkel sincs szerencsénk; az első egy minősíthetetlen, hihetetlen módon leharcolt darab, ami miután nagy nehezen beindult le is állt, majd kiderült, hogy csak tépni képes a fát, és hogy tüzet okád a kipufogó, ami az erdő szélén még nyirkos időben is elég ijesztő, úgyhogy végleg le is állítottuk. A hirtelen kölcsön kapott, de sokkal kisebb teljesítményű gép jól dolgozott ugyan, de csak keveset tudott segíteni. Harmadiknak már egy szinte új, megbízható gépet szereztünk megbízható helyről, de Murphynek lett megint igaza, és ez is egyből elromlott.
De négyen azért így is jól haladunk, és végül a Balaton is kezd láthatóvá válni a gyérülő ágak között.
Az bizony a Balaton - és a Szent György-hegy!















Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Köszönjük a hozzászólást!