Rómer Flóris élete és hagyatéka

Rómer Flóris Ferenc

(1815-1889)

"Rómer Flóris Ferenc a múlt század nagy polihisztorainak egyike, biológus-természetbúvár, numizmata, epigráfus, heraldikus, műtörténész, a magyar régészettudomány egyik megalapítója. 1815. április 12-én született Pozsonyban. Gimnáziumi éveinek befejeztével Pannonhalmán bencés papnövendék lett, 1838-ban szentelték pappá. 1839-től a győri bencés gimnáziumban magyar és latin nyelvet, később természetrajzot tanított. 1845-ben a pozsonyi "királyi feltanoda" tanárává nevezték ki, ahol természetrajzot oktatott.

1848-ban fegyvert fogott a szabadságharc ügye mellett és annak bukása után nyolc évi várfogságra ítélték, amiből öt évet töltött le, megjárva Bécs, Olmütz és Josefstadt börtöneit. 1854-ben amnesztiával szabadult.

Szabadulása után három évvel Kőszegen, majd Győrött folytatta pedagógusi munkáját. Ekkor ismerkedett meg Ipolyi Arnolddal, a magyar művészettörténeti kutatás egyik úttörőjével, a későbbi besztercebányai, majd nagyváradi püspökkel. Ez az ismeretség életének fordulópontja lett, mert Ipolyi hatására érdeklődése szinte teljesen a régészet felé fordult. Megalapította a győri múzeumot, megindította a Győri Történelmi és Régészeti Füzetek sorozatát. Megkezdte a később az egész országra kiterjedő művészettörténeti és régészeti felfedező útjait. 1860-ban jelent meg első nagy műve, a Bakony, amellyel akadémiai levelezőtagságot nyert. 1861-ben Pestre költözött, ahol az Akadémia Kézirattárának felügyelőjeként szoros kapcsolatba került a magyar tudományos élet kiválóságaival.

A pesti évek élete fénykorát jelentették. Az akadémiai munka mellett 1862-1868 között a Pesti Királyi Főgimnázium igazgatója és természetrajz tanára, 1863-tól az Archaeológiai Bizottság előadója volt, közben 1864-től a pesti egyetemen magántanárként archeológiát oktatott. 1868-ban nevezték ki a régiségtan nyilvános rendes tanárává. 1869-ben a Nemzeti Múzeum Régiségtárának őre lett. 1871-ben beválasztották az Akadémia rendes tagjainak sorába. Belföldi és külföldi útjai, jelentős ásatásai, tudományszervező, múzeumalapító tevékenysége mellett életének jelentős állomása volt 1876-ban a VIII. Nemzetközi Ősrégészeti és Anthropológiai Kongresszus budapesti megszervezése és a Comte-Rendu köteteinek megjelentetése.

1875-ben pápai felmentéssel kilépett a bencés rendből, világi pap lett. Hivatali elfoglaltságának terheit az öregedő Rómer Flóris egyre nehezebben viselte, ezért 1877-ben minden nyilvános állásáról leköszönt és Lipovszky István nagyváradi püspök hívására, aki egyházmegyéjében kanonoki stallumot ajánlott neki, Nagyváradra költözött. Életének utolsó éveit itt élte le, nyugodt, békés alkotómunkában. 1889. március 18-án hunyt el.

Külföldi és hazai utazásai során mindent megfigyelt, lejegyzett, amit régészeti, művészettörténeti és természettudományos szempontból hasznosnak vélt. Utazásait ő maga jellemezte a legjobban a Bakonyról írt munkájában: "Összejártam szép hazám majd minden megyéjét többnyire gyalog, sokszor lóháton, igen ritkán kényelmes úri fogaton, bámultam két izben a mindenható szép világát a felhőkön túl emelkedő lomnici csúcsról épen ugy mint az alföld határnélküli, leírhatatlan benyomásu pusztáin, melyeken majd térdig érő sárban, majd övemet haladó Tisza-kiöntvényekben gázolván, a pusztai betyár búvóhelyein nem prédát, sem vadat, hanem a szeretetre méltó tudomány kedves magzatit keresém fel."

Megfigyelései jelentős részét publikálta önálló köteteiben és az általa indított, szerkesztett folyóiratokban, valamint a különböző napi- és hetilapok hasábjain. Hagyatékában azonban nagy számban találhatók kiadatlan kéziratok, levelek, feljegyzések, jegyzőkönyvek. Ezek közül legjelentősebbek jegyzetfüzetei, amelyeket az Országos Műemlékvédelmi Hivatal Könyvtára őriz. Ezek a kisméretű, ceruzával írt és rajzolt kötetek saját használatra készültek. Vázlatosak, nem folyamatos szöveget tartalmaznak, hanem csak egy-egy mondat, egy-egy magyarul, németül, franciául vagy latinul odavetett szó emlékezteti íróját a látottakra. Nehéz kiböngészni a terepen, zötykölődő szekéren írt, néhol elmosódott, meggyűrődött kis füzetecskék tartalmát. A publikációkban megjelent oldalakat a jegyzőkönyvben fekete tintával áthúzta, helyenként meg is jelölte a megjelenés helyét, idejét.

A negyvenhat darab kézírásos könyvből sajnos négy darab - XXV., XXVIII., XLI., XLIII. kötet - hiányzik. A jegyzetfüzetek 1858-tól 1888-ig ölelik fel Rómer Flóris mindennapjait. A kisméretű noteszfüzetek állandóan vele voltak, így nyomon követhetjük évről évre, hónapról hónapra gyűjtőútjait, ásatásait, utazásait, hazai és külföldi tapasztalatait. Az I-XLIV. kötetekben a kutató utazások, egyes konkrét kiküldetések krónikáját, a XLV. kötetben a pesti főgimnáziumi és egyetemi tanári évek eseményeit örökítette meg, míg a XLVI. kötetben a többi kötetben szereplő helynevek, címszavak regiszterét állította össze.

Végiglapozva e füzeteket, sokszínű, érdekes világ tárul elénk. Egyformán érdekelte őt minden korszak, minden emlékanyag. Egyik sorban egy római sírkövet ír le, majd egy középkori templom alaprajzát látjuk, ezután őskori leletről tesz említést. Leírja, lerajzolja a kő- és cseréptöredékeket, harangokat, azok feliratait, véseteit. Jegyzeteiben megtaláljuk a középkori templomok mellett az ötvöstárgyak, falfestmények, őskori sáncok, kő- és bronzeszközök, római castrumok, feliratok, éremleletek leírását, de szerepelnek feljegyzései között adomák, népi szokások, babonák, növény- és kőzettani leírások is. Kutatott a Corvinák után, középkori okleveleket gyűjtött és tanulmányozott. Közben esetleg azt is feljegyezte kis noteszába, ha rossz volt az idő, ha valami öröm, vagy bosszúság érte. Felírta azoknak az embereknek a nevét, akikkel utazásai során kapcsolatba került, akiknél megszállt, akik segítették kutatómunkáját - műkedvelő birtokosok, hivatalnokok, egyházi emberek - vagy akiknél érdekes tárgyakat, gyűjteményt talált.

A jegyzetfüzetek anyaga nem publikálásra szánt szöveg, hanem nyersanyag, de a maga nyersességében pótolhatatlan értékű, hiteles adatgyűjtemény. Régészek, művészettörténészek, történészek, néprajzkutatók, építészek s minden, a kultúránk, emlékeink iránt érdeklődő ember számára alapvető fontosságú. Tudósít a korról, melyben élt, az emberekről, akikkel találkozott, a tárgyakról, melyek között mozgott. Az épületek, tárgyak között szép számmal akadnak olyanok is, melyek a purista restaurálás, a világháborúk következtében részben vagy teljesen elpusztultak, átalakultak."

forrás: Rómer Flóris jegyzőkönyvei Somogy, Veszprém és Zala megye (1861) (Forráskiadványok, Országos Műemlékvédelmi Hivatal, Budapest 1999)